1105 évvel ezelőtt 907-ben zajlott le az a pozsonyi csata,mely eredményeként a magyarság végleg megtelepedhetett a Kárpát-medencében.

A Keleti Frank Birodalomnak rá kellett döbbennie, hogy a Kárpát-medencében egy új, egységes és erős hatalom van kialakulóban, mely birtokolja legkeletibb provinciáját, Pannóniát, és legyőzte a frankokat Moráviában. Ennek a megakadályozása céljából a bajorok 907 júniusában hadjáratot indítottak a fiatal Magyar Fejedelemség ellen.

A csata a mai Pozsony (korabeli írásokban: Braslavespurch vagy Brezalauspurc) alatt zajlott. Hatalmas hadseregek csaptak össze. A Keleti Frank Királyság részéről kb. 100 000 fős haderő, míg az Árpád fejedelem vezette magyarok részéről kb. 35 000 fő állt rendelkezésre.

A bajor sereget két hadoszlopra osztva a Duna két oldalán vonultatták fel. Az északi sereg vezére Luitpold őrgróf volt, a délié Theotmár érsek. A párhuzamosan haladó hadak között úszott lefelé az utánpótlást biztosító flotta. A magyarok célja az volt, hogy a túlerőben levő, de megosztott ellenség ne egyesülhessen egy döntő csapásmérésre. Ehhez először a csapatok átkelését, s az utánpótlás lehetőségét kellett megakadályozni. Így a csata első napján taplós nyilakkal felgyújtották a német hajókat. Sieghardt is csak néhányad magával menekült meg, s vitte a hírt a királynakEnnsburgba.A magyar csapat lovas íjászai július 5-re teljesen felőrölték a Ditmár vezette seregrészt. Megsemmisítették a Luitpold őrgróf vezette sereget is. Elesett maga Luitpold és Ditmár érsek isA legenda szerint az üldöző magyar lovasság levágta a menekülőket, majd Ennsburghoz érve színleg megfutott. A vár őrsége lépre ment, és üldözésükre indult.

A visszaforduló magyar lovasság megsemmisítette az „üldözőket”. A menekülő király is csak nehezen jutott el Passauig.

Árpád ebben az ütközetben súlyos sérülést szenvedett, s ez nem sokkal később a halálát is okozta. Az ütközetben Árpád két fia is életét vesztette. Eltemették tisztességel, titkos sírba őse Atilla közelébe - a mai Nagykevély hegy rejtett völgyébe.

Árpád fejedelem halála után Zsolt (Zolta) lett az új Magyar Nagyfejedelem.

A pozsonyi győzelem után, Zsolt a Magyar Nagyfejedelemség határait kitolta az Enns folyóig, északon pedig biztosította a Morvaország alatti határvonalat. Alsó-Ausztria birtokba vételével uralma alá vonta a teljes Bécsi-medencét, és nyugatra tolódtak a magyar szállásterületek. A magyarok sorra megostromolták és bevették a Duna menti, a hadjárat leírása során már szereplő várakat és városokat. Ezek közül Melk erődített apátságát Babenberg Lipót osztrák őrgróf csak 985-ben tudta visszafoglalni. A németek vesztesége olyan súlyos volt, hogy legközelebb csak 123 év múlva, 1030-ban tudtak csak nagyobb támadást indítani, akkor már a Magyar Királyság ellen.

A 907-es pozsonyi csata hivatalos tananyag az Egyesült Államok összhaderőnemi katonai akadémiáján, ismertebb nevén a West Point-on. Tehát minden amerikai hivatásos tiszt évtizedek óta vizsgázik belőle. Ellenben itthon jó esetben két sor kap a tankönyvekben, történelmünk egyik legjelentősebb ütközete, melyben legyőztük Európa akkori legnagyobb hadseregét. Véletlen, hogy jószerivel csak vesztes csatáink emlékét éltetjük?

Múlt nélkül nincs jövő! Emlékezz és légy büszke őseidre!

Forrás: keszi-ijasz

Kárpáti Judit – Jövőnk.Info